A szüleim elváltak, odaadó édesanyám nevelt fel meglehetősen szerény anyagi körülmények között. Egy valamit viszont mindig megkaptam tőle: a hitet, hogy bármit elérhetek az életben, amit csak akarok. El is hittem ezt a közhelyet, viszont soha nem értem el semmiben kimagasló eredményt. Sem a sportban, sem a tanulmányaimban, semmiben nem voltam kiemelkedő. Mégpedig egyetlen ok miatt: semmiben nem akartam igazán sikeres lenni. Mára ez már megváltozott: hiszem, hogy a siker alanyi jogon jár mindenkinek, aki hajlandó tenni érte. Jött ugyanis a nagybetűs Élet, ahol bizony csak azok maradnak talpon, akik sokat és keményen dolgoznak. Ez volt az első tervem, ahogyan bizonyára Önnek is: sokat és keményen dolgozom az életben maradásért. Igen ám, de közben kiderült, hogy nem elégszem meg az életben maradással, a középszerűséggel. Ön hogy van ezzel, Kedves Olvasó?

Megfigyeltem, hogy akik igazán minőségi életet élnek, nem csak keményen, de okosan is dolgoznak. Nem kis időnek kellett eltelnie, mire ez a kép kirajzolódott bennem. Racionálisan, ezernyi lehetőség után kutatva semmi más nem maradt, csak a hálózatépítés. Van, aki szerint ez nehéz. Mit is mondhatnék erre? Nehéz névlistát írni, nehéz meghívni, nehéz bemutatót tartani stb. Valóban, szabad emberré válni küzdelmes folyamat. Talán a helyes kérdés inkább az, hogy megéri-e? Épp most, miközben ezen sorokat írom, jött meg a jutalékértesítő. S bár jómagam még jócskán az út elején járok, az összeg máris meghaladja az orvosi béremet! Büszkén, bátran merem kijelenteni tehát: igenis megéri! …és nem csak a pénzért, amit az eredményekért kapunk, sokkal inkább a csapatért és azért az emberért, akivé Önök mellett, Önök által és Önökért válhatok.

Ami viszont valóban nehéz, Kedves Olvasó: leélni az életét középszerűségben, miközben a szíve legmélyén tudja, hogy bajnok lehetett volna!

Huszák László 18%