A vitaminok az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen, különféle kémiai összetételű, biológiailag aktív szerves vegyületek, melyek legjelentősebb részét a szervezet maga nem képes előállítani, így azokat a táplálékkal kell bevinni.
A vitaminokat oldhatóságuk alapján két nagy csoportra oszthatjuk:
- zsírban oldódó vitaminok (lipovitaminok),
- vízben oldódó vitaminok.
A szervezet számára mind a zsíroldékony, mind a vízoldékony vitaminok szükségesek,
együttesen erősítik a szervezet védekező mechanizmusát. Vitaminhiányos táplálkozás esetén kóros tünetek jelentkezhetnek: enyhébb esetben vitaminszegénység (hipovitaminózis), súlyosabb esetben vitaminhiány léphet fel.
A C-vitamin hiányakor kialakuló betegséget, a skorbutot már a XVI. század elején leírták, így az egyik legrégebben ismert hiánybetegségnek tekinthető. Nagy pusztításokat végzett háborúk és éhínségek idején, illetve a hajósnépeknél. Már a viking hajósok is ismerték, akik a tünetek alapján skyrbjur-nak nevezték. Mivel az észak-tengerparti szász népek ezt nem tudták kimondani, scharbock-nak nevezték, majd ez a név később latinosításon esett át, ebből származtatják a scorbutus szót.
Az 1700-as évek közepén, amikor még semmit sem tudtak a vitaminokról, egy hajóorvos (J. Lind) jött rá arra, hogy a fogínyvérzéssel, a fogak kihullásával és rossz sebgyógyulással járó skorbut nem támadja meg azokat, akik citrusféléket is fogyasztanak. Mindezek ellenére a skorbutra sokáig fertőző betegségként tekintettek. Csak 1912-ben tengerimalacokon végzett kísérletek során sikerült igazolni, hogy a skorbut valójában hiánybetegség. Miután tisztázódott, hogy a citrusfélékben, zöld növényekben található leginkább, Dummond javaslata alapján nevezték C-vitaminnak (akkortájt a B betű már „foglalt” volt).
Szent-Györgyi Albert az 1920-as évek végén ismeretlen anyagot talált a mellékvesében, melyet az összetétele (C6H8O6) meghatározása után, és hexuronsavnak nevezett el (1928).
Észrevette, hogy ez az anyag a mellékvesekéreg mellett a citrusfélékben is előfordul, de ahhoz, hogy a kémiai felépítését is megvizsgálhassa, csak nagyon kis mennyiségben sikerült előállítania. Érdekes körülmények között jött rá arra, hogy a szegedi zöldpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból. A legenda szerint nem szerette a paprikát, és amikor egyik este a felesége a vacsora mellé egy darab paprikát is odatett, rutinos és higgadt férjként, veszekedés, vitatkozás helyett egy óvatlan pillanatban a köpenye zsebébe dugta. Elfogyasztotta a vacsoráját, majd lement a laboratóriumába, és sok más zöldség és gyümölcs után, amiket addig sikertelenül kipróbált, veszíteni valója nem lévén, elővette a vacsoráról kimenekített zöldséget, és munkához látott. Állítólag aznap éjjel a kezében volt a megoldás. Tudta, hogy megtalálta a C-vitamin aranybányáját. A korábbi apró, jelentéktelen mennyiségek után egyszeriben több kilónyit tudott előállítani. A szegedi paradicsompaprika 10 liter présnedvéből 6,5 gramm hexuronsavat tudtak kivonni.
Szent-Györgyi Albert emlékezése szerint: „Pár héttel később másfél kilogramm vitamin volt a kezemben, addig csak ezredgramm mennyiségek voltak. Ezt szétosztottam az egész világon, és onnan tudtuk meg, hogy mi a C-vitamin pontos kémiai szerkezete. Ennek a következménye, hogy ma tonnaszámra gyártják, mint az emberi egészségnek az alapvető forrását."
Napjainkban az aszkorbinsavat többnyire nem a C-vitamin-hiány megelőzésére használják, sokkal inkább antioxidáns, sejtvédő hatása miatt.
Az aszkorbinsav az egyik legfontosabb vitamin, számos reakció elősegítője. Antioxidáns hatása fokozza a sejtek regenerációját, közömbösítve a szabad gyököket, elengedhetetlen a kötőszövet fontos alkotójának, a kollagénnek a képződéséhez, fontos szerepe van a sejtlégzésben, növeli az immunrendszer által termelt ellenanyagok szintjét a vérben, és így a szervezet sokkal aktívabban leküzdheti a fertőzéseket, betegségeket. Erősíti az izomszövetet, a hajszálerek falait, segíti a sebek gyógyulását, a kalcium, a vas felszívódását, nélkülözhetetlen a fogak, a fogíny és a csontok egészsége szempontjából. Sokféle enzimet aktivál, részt vesz a mellékvesekéreg-hormonok szintézisében, védelmet nyújthat a stressz ellen, stb.
Optikailag aktív vegyület, jobbra forgat. Sokszor hallható, hogy a szintetikusan előállított, illetve a természetes aszkorbinsav szervezetre gyakorolt hatásában nincs különbség. Ez azonban nem teljesen igaz: a C-vitamin két izomerje (azonos atomszámú, de eltérő kapcsolódási sorrendű molekulák), az L- és D-aszkrobinsav közül az előbbi a bioaktív forma, vagyis csak ez rendelkezik teljes vitaminhatással. Míg a természetes forrásokban kizárólag ez található meg, a szintetikus úton előállított vegyületek D-aszkorbinsavat is tartalmaznak.
Az L-aszkorbinsav megtalálható mind a növényi, mind az állati szervezetben. Egyes növények aszkorbinsav-tartalma különösen nagy. A csipkebogyó például körülbelül 400, a fenyőtű 200, a petrezselyemlevél 185, a paradicsompaprika 180, a zöldpaprika 125, a káposzta 87 mg aszkorbinsavat tartalmaz 100 g-onként.
Mivel vízoldékony vitaminként a felesleges aszkorbinsav 4-6 óra alatt kiürül a vizelettel, ésszerűbbnek tűnik a napi többszöri, kisebb dózisokban való pótlás, vagy folyamatosan felszívódó, lassan széteső tabbletták alkalmazása, melyek gyártása során az aszkorbinsav természetes formáját használták fel.
Dr. Kohán József
