Mivel olyan emberekkel dolgozom, akik között a világ minden tájáról és az élet minden területéről érkező ember megtalálható, tudom, hogy közülük soknak van egy közös pont az életében: egy olyan akadály, amely meggátolja őket abban, hogy még több boldogságot és élvezetet találjanak az életükben. Egyszerű dolog, mégis óriási hatással lehet az ember egész életére „túl késő elkezdeni”.
„Tanár akarok lenni, de az én koromban ez már lehetetlen.”
„Túl öreg vagyok ahhoz, hogy újra iskolába járjak. Fel kell hagynom ezzel a szándékommal.”
„Már 40 éves vagyok, túl késő utazni, idegen nyelvet tanulni, megtanulni valamilyen hangszeren játszani…” – ez a fajta gondolkodásmód mindenféle ambíciónak vagy dédelgetett vágynak azonnal véget vet. Sokszor láttam már, hogy így történt, és – sajnos – fogok is még ilyet látni.
Ha úgy viszonyulunk az élethez, hogy túl késő új dolgokat elkezdeni, akkor csapbába kerülünk, s ez csak boldogtalansághoz vezet, és ahhoz, hogy életünkből hiányzik az izgalom és az előrelátás.
Két módja van annak, hogy megváltoztassuk ezt az önpusztító szemléletet, és mindkettőt azonnal meg lehet tenni. Azért lehet ezeket az ötleteket ilyen gyorsan megvalósítani, mert mindkettő szemléletbeli változással jár. És ez egy pillanat alatt megtörténhet, majd az elkövetkező években megszilárdulhat.
Tíz év múlva…
Az első módot a következő egyszerű történettel lehet a legjobban megvilágítani:
Két házaspár üldögél egy étteremben, a helyiség két végében. Az egyik pár tagjai harmincas éveikben, a másiké negyvenes éveikben járnak. A fiatalabb pár arról panaszkodik, milyen kár, hogy nem utaztak eleget, amikor még lehetett volna, amikor még csak huszonévesek voltak. Az idősebb pár ugyanerről a helyzetről beszél. Mindketten azt kívánják, hogy bárcsak látták volna azokat a helyeket, ahová el akartak utazni, amikor még lehetett volna, amikor tíz évvel fiatalabbak voltak.
Amint látjuk, ez a helyzet örökké tarthat. Mondhatjuk magunknak, hogy „bárcsak megtettem volna ezt és ezt tíz évvel ezelőtt”, de tíz év múlva is ugyanezt fogjuk kívánni, ha nem tesszük meg. A lényeg az, hogy amit mindig is meg akartunk tenni, tegyük meg most, azonnal. Hiszen ha nem tesszük, jövőre azt fogjuk kívánni, hogy bárcsak már egy évvel ezelőtt elkezdtük volna.
Végtelen kíváncsiság…
A második megoldás az állandó fejlődés. Életünk során mindig arra összpontosítsunk, hogy az új dolgok megtanulását és megtapasztalását sose hagyjuk abba! Céljaink vagy vágyaink eléréséhez ne szabjunk határidőt! Életünk hátralevő részében éljük meg az életünket, minden napot éljünk meg igazán!
Az élet izgalmas. Oly sok lehetőséget rejt magában, oly sok csodás dolgot tanulhatunk és tehetünk! Mindannyiunkban megvan az a velünk született képesség, hogy emberi lényekként állandóan fejlődjünk. Csak rajtunk múlik, hogy kihasználjuk-e adottságainkat vagy sem. De ezt most kell elkezdenünk!
Hargitai Győző elnök
