Bill Clinton amerikai elnök által kinevezett III. John B. Ritch 1993. és 2001. között az Amerikai Egyesült államok ENSZ képviselője volt Bécsben. Az ENSZ bécsi szervezetei között szerepel például a Nemzetközi Atomenergia Bizottság és az ENSZ Drog Ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala. Ritch nagykövet ezenfelül még képviselő az átfogó fegyverkezés ellenes egyezményt támogató szervezetben (Comprehensive Test Ban Treaty Org.)és az ENSZ iparfejlesztési szervezetében (Industrial Development Org.), valamint a palesztin menekültek számára létrehozott segélyezési és munkáltatói bizottságában (UN Relief and Works Agency for Palestinian Refugees)
1994-ben Ritch nagykövet részt vesz az Egyesült Államok és Észak-Korea között folytatott nukleáris fegyverkezési tárgyalásokon az amerikai delegáció képviseletében Genovában. 1995-ben tagja az ENSZ New-York-i Atomsorompó Egyezményről szóló konferenciájára érkező amerikai küldöttségnek, ahol a nukleáris fegyverkezési egyezmény felülvizsgálata és kiterjesztése volt a cél. 2000-ben szintén Amerika képviseletében érkezik az ENSZ újabb Atomsorompó Egyezményről szóló konferenciájára, ahol az 1995-ös rendeleteket kívánják újból felülvizsgálni.
Azt megelőzően, hogy Clinton elnök kinevezte volna Bécsbe, a nagykövet 22 évet szolgált a Szenátus Külügyi Bizottságában tanácsadóként. Még J. W. Fulbright elnök bízta meg 1972-ben, s azóta hét további, mind demokrata, mind republikánus elnök munkáját segítette. Fő tevékenységi területe az európai ügyek kezelése volt, beleértve a NATO és a Kelet-Nyugati fegyverkezési korlátozást, melyről alaposabb írásokat is készített. Még a Szenátus munkatársaként megszerkesztette a Kelet Európai Demokráciákat Támogató Határozatot, a törvényt, mely a szovjet utódállamokban fejlődő demokráciák kiépítésében nyújtott amerikai segítség fő eszközeként szolgált.
Ritch nagykövet 1965-ben végzett az Amerikai Egyesült Államok Katonai Akadémiáján. Tagja volt a West Point kosárlabda csapatnak, bekerült az amerikai főiskolai válogatottba. Emellett 1965-ben megkapta a Keleti Főiskolai Atlétikai Bizottság kitüntetését kimagasló tanulmányi és atlétikai eredményei elismeréseképpen. A West Point-i pályafutását követően Ritch nagykövet Rhodes ösztöndíjasként az Oxfordi Egyetemen tanult tovább. Itt filozófiából, politikatudományból és közgazdaságtanból szerzett magiszteri oklevelet.
1968. és 1972. között gyalogsági századosként szolgált az amerikai hadseregnél, megbízatásokat kapott Koreában és a Vezérkari Főnökség Hivatalában.
A kormányhivatali munkán kívül Ritch nagykövet különböző vállalkozásokba kezdett. 1974. és 1994. között az ingatlanfejlesztésekkel foglalkozó Viking Menedzsment elnöke volt. A vállalat amellett hogy különböző apartmanokkal rendelkezett, további ingatlanbefektetésekkel, rehabilitációkkal és lakóépületek menedzsmentjével is foglakozott Washingtonban. 1992-ben Ritch nagykövet társalapítója lett a CaliVita International Europe-nak, mely azóta is sikeres nemzetközi vállalkozásként működik. A CaliVita Amerikában előállított vitaminokat, táplálék-kiegészítőket és más a fitnesshez kapcsolódó termékeket értékesít Európa több mint 30 országában.
A nagykövet tagja továbbá a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének, a Külkapcsolatok Tanácsának, illetve az Amerikai Rhode Ösztöndíjbizottságnak. Ritch nagykövet és felesége két lánygyermekkel, Ninával és Alyssával büszkélkedhet.
AZ IGAZGATÓTANÁCS ELNÖKÉNEK ÜZENETE
Egyensúly
Ami a munkát illeti, a modern iparosodott országok lakosságának egy közös vonása van: magukénak vallják a munkaetikát. Azaz osztoznak egy olyan kulturális normában, amely pozitív morális értéket tulajdonít a jól végzett munkának. Ezen hitrendszer szerint a munka belső értékkel rendelkezik, mivel lehetőséget biztosít az önmegvalósításra, és azok, akik keményen dolgoznak, saját sorsuk irányítóivá válhatnak. E nélkül a hit nélkül nehéz lenne kitartani céljaink mellett, nehéz lenne leküzdeni az akadályokat, és elviselni a hosszú, munkával töltött időt. E nélkül a hit nélkül elveszítenénk identitásunk egy részét, hiszen úgy neveltek bennünket, hogy azonosuljunk a munkánkkal. A kemény munkának az amerikaiak tulajdonítják a legnagyobb értéket; ez puritán kulturális tradíciójuk következménye. A nemzetközi statisztikák is azt bizonyítják, hogy a fejlett ipari országok közül Amerikában dolgoznak a legtöbbet az emberek. Nem csoda tehát, hogy ott a legmagasabb az életszínvonal, amit a világon oly sokan irigyelnek. Kézenfekvő tehát, hogy az európai menedzserek megpróbálják meghonosítani ezt a leghatékonyabbnak tartott munkamodellt, és nagyra értékelik a munka alapú kultúrát. A világelsőség azonban negatív következményekkel is jár.
Ami a munkát illeti, a modern iparosodott országok lakosságának egy közös vonása van: magukénak vallják a munkaetikát. Azaz osztoznak egy olyan kulturális normában, amely pozitív morális értéket tulajdonít a jól végzett munkának. Ezen hitrendszer szerint a munka belső értékkel rendelkezik, mivel lehetőséget biztosít az önmegvalósításra, és azok, akik keményen dolgoznak, saját sorsuk irányítóivá válhatnak. E nélkül a hit nélkül nehéz lenne kitartani céljaink mellett, nehéz lenne leküzdeni az akadályokat, és elviselni a hosszú, munkával töltött időt. E nélkül a hit nélkül elveszítenénk identitásunk egy részét, hiszen úgy neveltek bennünket, hogy azonosuljunk a munkánkkal. A kemény munkának az amerikaiak tulajdonítják a legnagyobb értéket; ez puritán kulturális tradíciójuk következménye. A nemzetközi statisztikák is azt bizonyítják, hogy a fejlett ipari országok közül Amerikában dolgoznak a legtöbbet az emberek. Nem csoda tehát, hogy ott a legmagasabb az életszínvonal, amit a világon oly sokan irigyelnek. Kézenfekvő tehát, hogy az európai menedzserek megpróbálják meghonosítani ezt a leghatékonyabbnak tartott munkamodellt, és nagyra értékelik a munka alapú kultúrát. A világelsőség azonban negatív következményekkel is jár.Számos tanulmány szól arról, hogy a teljesítési kényszer betegséghez és csökkent teljesítőképességhez is vezethet. Az amerikaiak nagyon sokat dolgoznak és keveset pihennek. Ennek következtében nő a munkahelyi balesetek száma, csökken a teljesítmény és károsodik a munkavállalók egészsége. Ne feledkezzünk meg arról, hogy az életünket ellentétek jellemzik, úgymint nappal és éjszaka, jó és rossz, meleg és hideg, öröm és szomorúság, és ezek kiegyensúlyozására törekszünk. Ugyanez vonatkozik a munkára és a pihenésre. A pihenésnek semmi köze a lustasághoz. Az emberi szervezetnek kikapcsolódásra van szüksége ahhoz, hogy egészséges és produktív maradjon. Pihenés nélkül nem képes kiugró teljesítményre.
Dolgozzon keményen azért, hogy megvalósítsa álmait és jobbá tegye ezt a világot. De arról se felejtkezzen meg, hogy a kemény munkát pihenéssel ellensúlyozza. Így egészséges és eredményes marad.
John B. Ritch
az igazgatótanács elnöke
